A mongol fogás előnyei
Mostanában sok fórumon megy a vitázás arról, hogy mediterrán, vagy mongol fogással lőttek-e a magyarok(meg a hunok). Nekem fogalmam sincs, talán érdemes lenne megvizsgálni a csontvázak ujjait-ez talán eldönthetné a vitát, de a "szakemberek" nem reagáltak erre az ötletre a szip fórumán, pedig van, amelyik ilyen jellegű iskolát végzett. De minek?! Na mindegy...
Akárhogy is lőttek, én elkezdtem lőni mongol fogással, és nagy előnyei vannak.
Az első, a vessző az íj jobb oldalán fut, a bal mutatóujjon, és a bal hüvelykujj támasztja oldalról. Így egy rendkívül stabil "kifutó" alakul ki, ami hasznos dinamikus, harci helyzetekben. A vessző nem esik le mozgás, gyors fordulás közben, és természetesen a menetszél sem fújja le vágtában.
A második, hogy pontosabbak lesznek a lövések, hiszen egy ujj fogja az ideget, így az oldás sokkal gördülékenyebb.
A harmadik: az ideg elfele mozog az íjász testétől, nem akad el a páncél pikkelyeiben, nem üti meg az alkart, nem akad bele a ruhába. Ide tartozik még egy fontos dolog, az íj kifordítása lövés után. Mongol húzásnál a csukló meg van törve, mintha az íjat lefele és kifele csavarnánk, lövés után pedig meg is lehet csavarni az íjat, amúgy meglökve a vesszőt, az ideget jobbra pördíteni. Nem szükséges teljesen körbeforgatni,-hogy az ideg balról üsse meg a karunkat, főleg ha még fogunk pár vesszőt az íjhoz- így is jelentős teljesítménynövekedés érhető el.
A negyedik: ezzel a húzással lesz a legnagyobb a húzáshossz(nekem pl. 36-37"), és ugye minnél nagyobb ez, annál gyorsabb a vessző. Az más kérdés, hogy magas embernek nehéz megfelelő felszereléshez jutnia... |