A nomádok tegezéről és azok használatáról:
Az eurázsiai sztyeppe pásztornépei különféle nyíltegezeket viseltek. Ezek közül én a két legelterjedtebbről szólok: a lapos un. „török” tegezről és a hengeres un. „magyaros” tegezről. Ezek egy időben, egyazon népnél is megtalálhatóak voltak, de sohasem viselte mindkettőt egyazon harcos!
A lapos tegez:
Lényegében két rövid, összevarrt bőrlap, amiben a nyilak tollukkal felfele állnak. Jellemző kelléke egy prémcsík, amit a vesszők közé fontak azon okból, hogy a vesszők ne lötyögjenek, és jobban elkülönüljenek. A tegezt a jobb oldalon, megdöntve, két ponton felfüggesztve viselték , oly módon, hogy a nyilak tollukkal hátrafele álljanak. A tegezbe ált. 6-7, de legfeljebb 10 db vesszőt tartottak. Ebben a típusban csak olyan hegyű nyilat tarthattak, ami kihúzáskor nem sérti fel magát a tegezt! A tegezből való töltés alkalmával a nyílvesszőt közvetlen a tegez nyílásánál levő részén fogták meg.
A hengeres tegez:
Ez a tegez alapjában véve egy hengerből áll, amely a fölső negyedében kissé beszűkül majd, újra kitágul. Az alja zárt, az oldala és a teteje nyitható, csukható. A nyílvesszőket- egyszerre kár 25 db-ot- egy kötegben a tegez oldalán át, tegezbe hegyükkel felfelé helyezték a. A tegezt a jobb oldalon, megdöntve, két ponton felfüggesztve hordták, úgy hogy a nyilak hegye előre álljon. A tetején egy lefelé, vagy oldalt nyíló ajtócska volt. Így megőrizhették a nyilakat tökéletes állapotukban: a nyilak a tegez kiszélesedő aljában egymást tartották tollaikkal, a szűkület összefogta felső végüket, a tető védte őket az esőtől (volt, hogy egy bőrt még rá is húztak a végére). A tegezből a fedél lenyitása után a harcos kiválaszthatta a megfelelő hegyű nyílvesszőt: lehetett akár három élű, horgos, mindegy! Majd azt hegye alatt megfogva kihúzhatta, miközben a toll sértetlen maradt.
A töltés:
A töltés ezek után, mindkét típusú tegez esetén ugyanolyan: kiindulási állapotban az íjász a húzó kezével a vessző hegy felé eső részét fogja. Átemeli azt a másik, íjat tartó kezéhez, eközben a legsebesebb vágtában sincs esély, arra, hogy a lovát, vagy saját magát véletlenül megszúrja.Ezek után átveszi azt az íjat tartó keze hüvelyk és mutató ujjával, és az íjhoz fogja (az íjat a gyűrűs lövésnek megfelelően, behajlított csuklóval az alsó három ujjával tartja egész idő alatt), miközben a feszítő kezét a vesszőn végigcsúsztatva eléri a villát. Vágtázzon akár milyen gyorsan, legyen akármekkora menetszél, vagy rázkódás, a vessző biztosan rögzül az íjnál. Ezután a feszítő kéz a vesszőt megtolva, majd kissé meghúzva beilleszti a villáját az idegbe. Ezt követően a gyűrűs lövés szabályos menete következik, beleérve a vállgödörig, de legalább szegycsontig való húzást! Ez a lövéstechnika szintén megakadályozza, a vessző legkisebb rázkódását is.
Mindez végrehajtható akár fejen állva is!
Van ennek a módszernek két változata is a kézből töltére:
-Az egyik esetben 2-3 nyilat a hegye alatt fogja a húzó kéz kis és gyűrűs újában tartva. A tollak a könyök felé állnak. Így a gyűrűs oldáshoz szükséges hüvelyk és mutató új szabadon mozoghat. A töltés a fent leírt módszerrel lehetséges, azzal a különbséggel, hogy a vessző már alapból a húzó kézben van.
-A másik esetben 2-3 nyilat a tollak alatt befogva az íjat tartó kéz ujjai közé dugdossa. A töltés innen gyorsan, egyszerű emeléssel végrehajtható.
A fentieket saját tapasztalatból, a szamuráj lövéstechnika és a korabeli ábrázolások tanulmányozása alapján írtam, azon indítatásból (már-már felindulásból), hogy a mai hagyományőrzők képesek hengeres tegezbe heggyel lefelé beleállogatni a nyilakat, és értetlenkedve állnak a három ujjas mediterrán lövésükkel a felfelé meredő hegyek előtt, mondván X. századi magyar sírokban nem találtak íjászgyűrűt. „A bizonyíték nemléte, nem a nemlét bizonyítéka!”. Hengeres tegezbe heggyel felfelé behelyezett nyilakat azonban szép számmal találtak! Persze, hogy három újjal lőnek az nem lenne akkora baj, de akkor azt már olyan tegezből tegyék amelyben a nyilak rendeltetésszerűen tollukkal felfelé állnak, mint lapos tegezben. Abba pedig bele sem gondolnak, hogy mi lenne, ha vadász- vagy harci hegy lenne a nyilaik végén. Nos akkor bajban lennének az 50 nyilat az íjhoz fogó „modern” lovasíjászok, de a „kísérleti régészek” lovasharcosai is!
Bármilyen véleményt szívesen fogadok a vendégkönyvbe!
Üdvözlettel: Sagittariuseques - Flesch Márton
|