Láncingkészítés

Az interneten elszórva megtalálható minden a láncing készítéséről, fórumokon a legapróbb trükkök is, de igazán jó, összefoglaló oldallal csak angolul találkoztam. Összeszedtem hát minden tapasztalatomat, és átfogó leírást kívánok nyújtani a témában. Mivel az átlagos láncingre áhítozó egyén szerszámokkal és műhellyel nem rendelkező tizenéves, az is szempont volt, hogy akár egy panellakásban is használható módszert írjak le. Vágjunk is bele!

Az első itt is a tervezés. Döntsük el, mit akarunk, a legnépszerűbb forma a rövidujjú, combra lógó ing, meg a lánccsuklya. Nagy előnye a láncszövetnek, hogy könnyedén hozzá lehet rakni még szemeket, vagy elvenni, így nem is fontos a szabásminta. Én "csak" elkezdem csinálni, és próbálgatom folyamatosan, hogy passzol-e rám. Sokkal fontosabb eldönteni, milyen vastag drótból és milyen átmérővel készüljön. Ez alapvetően meghatározza a kész szövet hajlékonyságát, tartósságát. Én 1.6mm vastag drótból 8mm belső átmérőjű karikákat csinálok, az ebből készített szövet erős és mégis "kellemes esésű". Vékonyabból nem érdemes, vastagabból lehet, nagyobb átmérővel, csak ugye minnél vastagabb a drót, annál nehezebb dolgozni vele. 

Alapanyag: horganyzott vasdrótot(hívják vashuzalnak is) érdemes használni, nem rozsdásodik, könnyű beszerezni és olcsó. Minden nagyobb településen van vasudvar, vagy vastelep, ott beszerezhető, 2-400ft kilója. Vásárlás előtt a kiszemelt drótból egy darabot hajtsunk vissza jól, hogy nem pattogzik-e fel a bevonat rajt. Ugyanis többféle minőségű drót van, ha sima marad a visszahajtásnál is, jó lesz. Az is függ a minőségtől, hogy mennyire szürkül be, most vettem olyan drótot, ami teljesen fényes marad. Ez mondjuk csak a szerencsén múlik, meg lehet, hogy valakinek jobban tetszik a szürkés árnyalat. Először vegyünk keveset, és szőjünk belőle egy tenyérnyi darabot, hogy megfelel-e a tervezett vastagsággal és átmérővel. Ha beválik, vegyünk 15-20kg-ot, mert nincs annál kellemetlenebb, amikor vasingünk felénél járunk, elfogy a drót, és a boltban már csak más árnyalatú van.

Szerszámok: Szükség lesz egy rúdra, amire feltekerjük a drótot. A rúd átmérője fogja meghatározni a karikák belső átmérőjét. Legyen teljesen kerek és erős, hogy ne görbüljön el a tekercselés alatt. Én egy nyugdíjazott 8mm-es aluminium nyílvesszőt használok. Kell egy csípőfogó, amivel elvagdossuk a drótot. Jó ha minnél nagyobb az erőkarja. A Tesc*ban lehet kapni drótvágót egy ezresért, megteszi, de érdemesebb valami jobb hatásfokút választani, pl. egy nagy harapófogót. Kell még két fogó, amivel a karikákat összezárjuk, tehát legyen elég vékony a feje. Mindennek legyen kényelmes nyele, mert egy húszezer szemes láncingnél a legkisebb kényelmi apróság is rengeteget számít.

Tekercselés

Leírom azt, ami nekem bevált hosszutávon, de érdemes kísérletezni más megoldásokkal.

A drótot tekercsben kapjuk. Vágjunk belőle félméteres, méteres darabokat. Egy ilyen darabot kezdjünk el feltekerni a rúdra. Tartsuk végig a drótot erősen, és szorosan tekercseljük. Ha jól csináltuk, lehúzva a rúdról egy rúgószerűséget kapunk. Ezt a két végén fogjuk meg két fogóval, és lassan, egyenletesen húzzuk szét, amíg megfelelően nyitott nem lesz.

Vágás

Kezdjük el vágni a rugót, hogy kis karikákat kapjunk. Ki kell tapasztalni, hol kell vágni, hogy összezárás után a karika tökéletes kör alakú legyen. Azt is ki kell tapasztalni, hogy milyen szögben tartsuk a drótvágot, hogy a zárásnál sima legyen a karika.(nehogy összeakadjanak a kész láncingben). Ilyen szemekből csináljunk kb. 20000-t.:)

Fűzés

Sokféle fűzésmód van, a legelterjedtebb az európai 1-4-es, gyakori volt sokféle népnél, hosszú időn keresztül, manapság a filmekben is ilyeneket látni legtöbbször.

Képek